Azokról a hétvégékről olvashattok, amelyek nem egy konkrét programról eseményről szólnak, hanem a “rituális” hétvégékről. Ezek az évek során alakulnak ki az ember körül. Olyan hétvégi rituálék, amelyekre az elején hétköznap lehet emlékezni, később pedig vágyakozni, hogy újra ott légy, ott ülj, élvezd, hogy részese vagy a hétvégédnek. Olyan emberek hétvégéi, akiket nem ismertek személyesen, de amivel foglalkoznak, azok a mindennapjaitok része. A posztot péntekenként olvashatjátok, hogy ha másnap valaki megkérdezi tőletek, hogy mit csináljatok a hétvégén legyen egy sorvezetőtök.
Az egyik Turbó hétvége- a bloggernél. Van a jó idős és a rossz idős hétvége. Ha jó az idő, akkor minden esetben a Balatonon töltjük a hétvégéket, ha rossz akkor Budapesten. Télen több a budapesti hétvége, amikor a szombat a mozgalmas napunk. Ilyenkor az első kávénkat otthon isszuk, a másodikat pedig a Nádor utcai Sir Morik kávézóban, ahova több, mint tíz éve járunk. Annak idején csak a Ráday utcában volt jó kávé, a tulajdonos maga pörkölte a kávét, majd a kávés zsákokat odaadta nekünk, kezdjünk vele valamit. Amikor az Arany János utcában laktunk megnyílt a Nádor utcai bolt, minden hétvégén ott kezdtünk. Utána benéztünk a közeli LOTTÓ-zóba, ahol mindig összefutottunk Frenreisz-szel, aki profi LOTTO-tasiba tolta a szelvényeket. A gyerekek miatt- számítva a visszaútra- autóval haladunk tovább a Kádár étkezdébe a Klauzál téren, ahol szigorúan fél12-kor indul az ebéd. Maceszgombóc leves, sólett bennefőtt tojással- hagyományos recept szerint készült, sokáig fő lassú tűzön, azután pedig sütőben is érlelődik, ahogy kell- mellé káposztasaláta és aranygaluska. Gyakorlatilag 13 éve ugyanazok az arcok járnak oda. A nyomozó külsejű, a meg nem értett író, a jólmenő ügyvéd, a kalapos a negyedik nőjével, a mindig terhes nő és a személyzet. Katika, akinek olimpiai bajnok a fia, Tibi bácsi az ajtónál álló fizető ember, aki köszöni ha aprót adsz. A falon százával a fényképek, aláírások a köszönöm, hogy itt toltam be a sólettet, ami aztán kő-jelleggel egy napig állt a gyomromban. Gyerekekkel sokáig nem jártunk ide, mert elég szűk a hely, egy szombati balhéra, inkább az elvitelt választottuk. Visszafelé Írók boltja, aminek már régen rá kellett volna jönnie, hogy halad az idő, kávézós könyvesboltot kell csinálni, nem akkor, amikor már körbelőtték őket kávézós könyvesboltokkal. De a DVD részlege páratlan, szuper 80-as évek gyerek-és felnőtt filmjeik vannak, illetve olyan design albumok, amiket soha nem veszel meg csak leülsz és végiglapozod. Ájultan kocsiba szállunk és amíg átérünk a hídon szinte kivétel nélkül arról beszélünk, hogy amennyire szerettünk Pesten lakni, most annyira el sem tudjuk már képzelni. Itthon csendes pihenő van, amikor a szülők alszanak, a gyerekek játszanak vagy megnézik az éppen kilencvenszer levetített Star Wars valamelyik részét.
Szombat este előfordul, hogy benne van a bugi a lábunkban és lelépünk valakikkel, valahova. Ilyenkor Betty jön a gyerekekre vigyázni, aki egyben fodrász is, tehát ilyenkor másnapra számíthatunk egy erőteljes frizura igazításra a fiúknál. Persze ha külön kérem, hogy most neee, akkor azért magától nem ugrik elő az ollóval. Legutóbb szűk baráti körben a MOM Leroy-ban vacsoráztunk, ami nem túl kreatív választás, de jó volt az étel és nem volt őrült drága a Camparinarancs. Utána benéztünk a szembelévő 4Braw-ba, amit eddig észre sem vettem, attól függetlenül, hogy hetente háromszor viszem ugyanabba az épületbe úszni a gyerekeket. A pultnál álltunk, amikor figyelmes lettem egy nagyobb társaságra, akik több lufival érkeztek. Helyesek voltak, fiatalabbak nálunk egyértelműen. Az egyik lufin egy 1-es, a másikon egy 8-as volt. Megfejtés:18. A születésnap, amit ünnepeltek. Konkrétan ha korán kezdtük volna a családalapítást, akkor a saját gyerekeinkkel is ünnepelhettünk volna. Ennek döbbenetére Camparinarancs, majd baráti párocska lakásán beszélgetős, óriás konyhában táncolós levezetés volt, ami az este fénypontja volt nyilvánvalóan.
Vasárnap reggel kétesélyes a sorsunk: vagy alhatunk, vagy nem. Ha nem a döntés, akkor korán kelés kávé és internet. Mostanában, hogy a csillagok állandóan háborúznak, megengedően rábólintottunk egy reggeli részre. A vasárnapi reggelit “hotel reggelinek” hívjuk, mert ilyenkor minden az asztalon van és mindenki az asztalnál. Viszonylag hosszú ideig megy a tápcsatorna menedzselés, közben mindenki nyilatkozik hogy mit szeretne csinálni az elkövetkező néhány órában. Ebéd előtt beöltözés, korizás a zugligeti kemping koripályáján, ahol üvölt a zene, göröngyös a jég, bajszos a korikölcsönzős néni, viszont szuper a fánk és a palacsinta. Ebéd otthon, ami szintén kétesélyes. A gasztronómiai cunami lecsaphat. Majd csendes pihenő, amikor elolvassuk a HVG-t, az Economist-ot, ha hó eleje van akkor a Vitorlás és a Golf magazint. Ez utóbbi a tagságok miatt jár, külön szerintem nem vennénk meg. Utána a Szépkilátás Szamos cukiban a délutáni gesztenyepüré adag kulturált elfogyasztása.
Estefelé pláne télen elér minket is az unatkozom, tehát vagyok szindróma. Először is jó, hogy elmondja, hogy ez a baja. Ilyenkor több alternatíva közül is lehet választani: olvasás, rajzolás, legozás, társasozás- előtte fogadalom, hogy ha nem én nyerek, akkor is gratulálok a nyertesnek és nem üvöltök torkom szakadtából-, autóversenyzés, ami matchbox-ok parkettán történő szakadék előttre való gurításából áll, öt kör van, pontozás szigorúan. Napzárásként fénykardozás, szivacslövedékes pisztoly célbalövése. Van ennél pörgősebb is, unalmasabb is, de alapvetően ilyen egy téli hétvége négyesben.
Ezen a hétvégén itt fogyasztottunk:
Sir Morik Első Magyar Kávémanufaktúra, V. Nádor u.5
Kádár Étkezde, VII. Klauzál tér 9.
Írók boltja, VI. Andrássy út 45
MOM Leroy étterem, XII. Csörsz utca
4 Braw bár, Sportmax2 épülete Csörsz u.14-16
Szépkilátás cukrászda, XII. Szépkilátás u.1
