turboweekend

Amióta Vass Éva kitalálta magát és a ma már fogalommá vált vasseva-t néhány dolgot (jelmeztervező asszisztensként Spielberg München c. filmjét, több amerikai film jelmezeit,  reklámokat, saját design üzletet) biztosan felturbózott már. Egyetlen dolgot kivéve: a hétvégéjét, amely normál esetben is meglehetősen pörgős. 

Tíz éve, amikor megnyitottam a Paulay Ede utcában az üzletem, nem gondoltam volna, hogy sokszor esténként is ott kell maradnom, mert a vásárlóközönségem tipikusan nem 10-18 óráig shoppingol. Péntek este 20 óra után zárok, utána hiába két lépés a Liszt Ferenc tér, inkább hazamegyek vacsorát főzni, kicsit takarékra tenni magam. A lakásunk terasza tökéletes "házi Liszt Ferenc tér", pláne az asztalon gőzölgő könnyű olasz paradicsomos, fokhagymás tésztával, salátával és a vashiányomra való tekintettel egy üveg vörös borral. A teraszon virágzik a jázmin bokor, szerintem egy húzós hét után nem kell több. Este még megnézünk egy filmet, legutóbb az Isten hozott az Isten háta mögött-ön nevettem másfél órát. 

Szombat reggel a belső órám fél8 körül ébresztene, de a külső órám megelőz és fél5-kor lehúzza rólam a takarót. Bohóc, a macskám ekkor éhezik meg. Ilyenkor nyáron szerintem kész főnyeremény, ha valaki vállalja, hogy korán felkelt, mert gyönyörű a reggel. Balázs, a férjem sokáig alszik, addig elkészítem a reggelit. Bundáskenyér vasseva módra, azaz: a tojásba belekeverem a fokhagymát, a rozmaringot és a bazsalikomot, majd így sütöm ki a kenyeret, amire sajtot reszelek. Ehhez zöld tea vagy frappé a teraszon tálalva. Délelőtt előfordul, hogy fotózás van az üzletben, ahol vagy az üzletet vagy a ruhákat vagy az üzletben ruhákat modelekkel fotóznak. A legutóbb Emmer Laci készített egy viszgamunkához gyönyörű fotókat. Ilyenkor illik ott lennem, hiszen az "én" ruháim szerepelnek a képen. Ezután felkerekedünk és elviszzük a vihar által megtépett fák faleveleit Leányfalura, apósom kecskéinek. Ha már ott vagyunk, elnézünk Tahitótfalura Beához és Papashoz, akik a Zöldpardon tulajdonosai és szabadidejükben istenien főznek. Legutóbb tökfőzelék volt, számomra egészen furcsán, de istenien elkészítve: hagymás-paprikás verzióban. Ehhez járt még egy tepsi bio süti és házi málnaszörp is. Ha nem nálunk ebédelünk, akkor általában a Hableány-ban, ahol a halászlé verhetetlen. Ajándékba vittünk piros virágos kaktuszt meg egy édes kis futó pozsgás virágot elültetni. Ezután komppal átmentünk Vácra, ahol szerintem az ország legfinomabb és legkülönlegesebb süteményeit készítik. A Kiss Mukk vagy a Körtéfa tökéletes volt. Négyen, tíz desszertet rendeltünk és kipukkadásig ettünk... Ezután lelkiismereti kalória séta a Duna-parton, amely a 6 hetes Pocak névre hallgató vizslakölyöknek is jól jött. Hazafelé benéztünk kecsketejért Leányfalura, majd lerogytunk otthon a teraszon egy üveg rozé mellé. 

Vasárnap reggel külső- belső óra vitája alaphelyzet. Utána elnézünk a Gerlóczy kávéházba, ahol legutóbb francia hangulatú utcabált rendeztek. A hely nagyon kínálja magát az ilyen rendezvényekhez. Eper, kávé, sütemény, vásárfia. Ebben a sorrendben. Utána az IBS-ben meghallgattuk a sport alkímia legfrisebb előadását, ahol sikeres sportolók-olimpikonok beszéltek arról, hogy ők hogyan élik tudatosan az életüket. Számomra nagyon meghatározó élmény volt hallgatni Gergely Istvánt a kétszeres olimpikont, hogy mit gondol erről a kérdésről. Levezetésnek a Majorkában vacsoráztunk, amely szerintem egy színfolt Budán, ahol hiánycikk a "kiülős", jó hangulatú étterem. Otthon szokás szerint csak "lerogyni" volt erőnk, milyen érdekes, hogy még csak most volt péntek este és a gondolataimnak már a hétfőn kell járnia.

Ezen a héten itt fogyasztottunk:

zp.hu

www.hableanyetterem.hu

www.desszertszalon.hu

http://www.recept-oldal.hu/cikkek/cukraszda--es-etteremkritika/desszert-szalon-

http://www.sportalkimia.com/

www.majorka.hu

www.vasseva.com

http://www.tatuparasols.hu/

Ez a hétvége egy olyan fiatalemberé, akinek szinte nincs is hétvégéje. Lugosi Tamás (22) hét éve golfozik, ez alatt az idő alatt több, mint 200 versenyen vett részt, volt Magyar Kupa és a Nyílt Magyar Bajnokság győztese illetve amíg ki nem öregedett tagja volt a junior vállogatottnak. Az ő hétvégéi nagyban függnek az időjárástól, így ha egyszerűen akar fogalmazni: ma golf lesz, ha eső lesz, nem lesz, ha nem lesz, lesz. 

Péntek este mindig ugyanannál a haveromnál gyülekezünk már évek óta. Van egy 8-10 fős állandó baráti társaságunk, velük hangolódunk az elkövetkező órákra. Eszünk-iszunk, dumálunk. Most, hogy már nem egy suliba járunk, mindenki szétszéledt van téma rendesen. Utána lenézünk a Morrison's2-be a Honvéd utcába. Ez az egyetlen törzshelyünk, innen mindenki hazamegy, ameddig bírja, bírja. 

Szombaton ha otthon vagyok- és nem a Royal Balaton Golfklubban, ahol fél évig asszisztant Pro-ként (segédoktatóként) dolgozom- nem alszom sokáig, aminek a prózai oka az, hogy nem túl nagy a házunk, ezért ha a három testvérem közül valaki felkel, onnantól kezdve nekem is vége a lustálkodásnak. Ebédig kimegyek gyakorolni a Gödi golfpályára, ahol tavaly oktatóként dolgoztam. A szüleim nagyon támogatnak a golfban, volt egy idő, amikor szinte fanatikusként jártam a pályára. A bátyám is golfozik egyébként. Most, hogy lent vagyok Udvariban az ebédet a szomszédos Örvényesen lévő Huszár étteremben tudom le. Nagyon jó kis étterem, semmi flanc, kicsit nyolcvanas évek slágere, de az étel mindig kifogástalan, nagyon nagy a választék. A másik nagy előnye, hogy előfordul, hogy még kint vagyok a pályán, telefonálok és mire odaérek már gőzölög az asztalon a májgombóc leves. Terike (a főnökasszony) 20 éve üzemelteti és vezeti az éttermet és van olyan felszolgáló fiú, aki több, mint tíz éve "szolgál neki". A közelben van egy kecske farm, ahol kiváló kecskesajtot-különböző ízesítéssel- készít egy harminc év körüli lelkes vállalkozó megunva a budapesti életet. A rántott kecskesajt egészen kiváló a Huszárban. 

Tehát ha szombaton otthon vagyok, akkor este moziba megyünk, vagy a már említett barátomnál DVD-zünk. Alapvetően vígjátékokat nézünk, hogy sokat röhögjünk, nekem a hétvége elsősorban a lazításról szól. Feltéve ha nem dolgozom...Ha van erőnk, lenézünk a Hajógyári szigeten a Studio-ba. A Balatonon ugyanez a Sundance, a régi "görög-falu", de arra én már nem nagyon emlékszem. Modjuk nem is kell, mert most nagyon cool hely lett, legalább 15 bár, étterem és persze rengeteg fiatal. Először lenézünk a partra, ott iszogatunk, dumálunk, majd átsétálunk a Sundance-be. Az elég is nekem, mert másnap általában oktatok Udvariban, ahol nem csak az a követelmény, hogy eltaláljam a labdát...

Ha otthon vagyok, akkor reggel fél9-kor misére vonul a család a gödi katolikus templomba. Utána nagy reggelit csapunk, majd Apu előkészül a vasárnapi ebédhez. Nem, nem megenni, hanem elkészíteni! Nagyon jól főz és a vasárnapok az övék. Az elmúlt egy évben könnyű dolga volt, mert kaptunk ajándékba 80 kg(!) vadhúst (egy őz és három vadmalac), így minden vasárnap vadétel volt. Még szerencse, hogy imádjuk! Zárásnak desszert, ami általában házi rétes. Utána szieszta. A legkisebb tesóm 10 éves, akit ilyenkor elviszek magammal a pályára vagy kiviszem őt a strandra, hogy Anyuék is tudjanak néhány órát pihenni. A Balatonon a hétvége a főszezonnak számít még nyár előtt is. Ilyenkor sok érdeklődő jön, aki még sose volt golfpályán, illetve jönnek a klubtagok, a megszállottak, akik minden hétvégéjüket itt töltik. Illetve péntek-szombaton junior edzés van, sok fiatal él a lehetőséggel! Tudom, hogy ez nem a reklám helye, de a Balatonudvari pálya gyönyörű, pláne így nyár elején. A golfozás nem könnyű sport, de a kétszázadik labda elütésénél már kell, hogy érezzen valamit az ember. 

Ezt a hétvégét Hervé Lóránth Ervin (41) turbózza fel, akit ha személyesen nem is ismertek, biztos, hogy találkoztatok a műveivel. Ha jártok étterembe, viseltek ruhát, olvastok éttermekről, belsőépítészetről magyarul könyvet, hajlamosak vagytok megállni egy belvárosi galériánál vagy késztetést éreztek, hogy belsőépítészetet tanuljatok, akkor biztos, hogy a sort listen ott volt valamelyik Hervé alkotás. Húsz éve él a hivatásának, most éppen tartósan Magyarországon és véletlenül vannak rituális hétvégéi.

Pénteken le kell eresztenem, egész héten pörgök reggeltől-estig. Valaki ilyenkor leül a Tv elé, én beindulok inkább. Ahogy hétközben, úgy a hétvégén is biciklivel közlekedek. Olyan bicóm van, mint a holland kéményseprőknek: fekete színű és elöl-hátul csomagtartó. A kezdés egy jó vacsora viszonylag korán a Szilva kék paradicsomban a Pannónia, Katona József u. sarkán. Itt a kedvencem a roston kacsamell áfonya mártással, majd palacsinta vaníllia fagyival! Utána ejtőzés a Kino-ban, ahol nagyon jó a külföldi újság felhozatal, kényelmesek a székek, sok design könyv is van. Majd irány a Toldi mozi kávézója! Tíz éve szintén jártam ide, aztán kis szünet, de most megint nagyon jó a társaság, a zene és a sör. Szerintem indításnak ennyi elég kell, hogy legyen. 

Szombaton 10-13 óráig tanítok a Hervé Design School-ban művészi rajzot, belsőépítészetet. Nagyon élvezem a tanítást, szerintem a hosszú élet titka fiatalok közt lenni. Mivel elváltam, ezért a két nagy gyermekemmel, Enéh (14), Noel (12) hármasban szervezünk programokat. A suli után ebéd a Két szerecsenben, ahol bárány sültet eszem szardellával és cukorborsóval. A srácok rizottót, csirkesültet esznek. Már leszoktak a rántott hús, sült krumpli kombinációról szerencsére. Utána átsétálunk az Alexandra könyvesház-és kávézóba, ahol a lányom a fantasztikus-és a csajos könyvekre ugrik, én a design újdonságokat böngészem, a fiam pedig a képregényket. Leülünk egy kávéra, közben olvasgatunk, húú ez nagyon jó része a napnak! Ha meggyőzhető vagyok, akkor elmegyünk egy moziba. Ha nem, és van jó kiállítás, akkor átsétálunk a Műcsarnokba vagy a Szépművészetibe. Innen hazamegyünk az uszi cuccokért és irány a Komjádi, persze csak ha jó az idő! Az áztatás után a Fecske teraszon isszuk a limonádét és esszük az uzsit. Ha szabad vagyok este, akkor a Csendes-ben nyitok, a Károly krt. sarkán, utána jöhet a Gödör, ahol általában nagyon nagy a tömeg, de nincsenek rossz arcok, nagyon hangulatos hely lett.  Meg persze én sem egyedül járom az éjszakát. A szombat általában átmegy a retro-hangulatú estékbe, mert benézünk a Mumus-ba, a Szimpla kertbe és ha még bírjuk a Kuplungba. Ha másnap korán kell kelnem, akkor itt én kiszállok.

Vasárnap a fiamnak általában vizilabda meccse van, ahol ott a helyem csápolni. Csapó Dudi elképesztő tempót nyom a srácoknak. ó hangulat szokott lenni, pláne ha nyernek...Az ebéd az Okay Italia-ban a körúton, ahol közel 15 éve ismerem a tulajt és az ott dolgozókat. Tudják, hogy éltem Olaszországban, imádom az olaszokat, az ételeiket, a ruháikat, a házaikat, a tengerüket, mindent. Itt mindig- tényleg már tíz éve- Penne arabiata-t eszem és nem unom. Nem. Noel pizzázik. Ezután jólesik egy kis művészet, ha van saját, hát elballagunk arrafelé... Néhány hete nyílt meg a galériám, a Hervégallery a Falk Miksa utcában, ahol rendszeres programok vannak és ha jó az idő kiülünk a "teraszra" és gyűjtjük a művészethez a témákat. A vasárnap annyiban is rituális, hogy délután dolgozni szoktam. Most éppen a készülő könyvünk utolsó simításait végzem, egész véletlenül a budapesti cool helyekről szól majd a könyv.

Ezen a hétvégén itt fogyasztottunk:

www.szimpla.hu

www.godorklub.hu

www.kuplung.net

www.okayitalia.hu

www.akino.hu

www.fecsketerasz.hu

www.ketszerecsen.hu

www.artmozi.hu/toldi

http://www.hervegallery.com/

Szombat este elmentünk a közeli erdőbe, hátha szerencsénk lesz és lövünk egy vaddisznót. Lőttünk, aztán a kertben nyárson megsütöttük. Ezután bevackoltuk magunkat a fenti szobák egyikébe és szörföztünk a neten, hogy milyen filmet lehetne nézni, így családilag. A fentiekből döntsétek el melyik az Igaz/Hamis. Mivel nincs TV-nk se Budapesten, de a Balatonon, ezért sok filmet veszünk, illetve nekem bejön az Index ingyenfilm szekciója is. Mondjuk ezek alapvetően felnőtt filmek, de tegnap este találtunk egy természetfilmet (én konkrétan egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyet láttam), amelyben Zsoldos Árpi bácsi beszél arról, hogy, hogyan veszi fel a madarak hangját az erdőben lassan 30 éve...Ez az az ember, aki annak idején a Kossuth Rádióban csicsergett a déli hírek után szombatonként. Az ember fél életét az erdőben tölti, minden madarat ismer, minden hangot meg tud különböztetni és erről úgy beszél, hogy egyáltalán nem unalmas és nem gáz. Én, aki gyakorlatilag egyáltalán nem ismerem az állatokat- a legutóbbi égésem a gyerekek előtt, amikor egy szamarat pónilónak néztem-, odaszegeződtem a monitor elé. Utána belepillantottunk az Üvegtigrisbe, az inkriminált részeket ugrottuk, azért mégis csak kiskorúak a gyerekek. 

Ehhez képest vasárnap reggel Kópé felpattant a biciklijére és kiabálta, hogy ő Csoki (Üvegtigris) és száguldozva kabálta, hogy "nem kellenek milliárdok? Ízirájder öcsém!" Majd elsüllyedtem, de azért nevettünk nagyon. Majd megráztuk magunkat, felvettük a galléros pólókat és elmentünk újfent a golfpályára. Sokan kérdezték egyébként, hogy mi a jó ebben a golfozásban. Sorolom akkor: együtt van a család az átlagosan 3 órás gyaloglás alatt, amíg végigérünk mondjuk 9 lyukon, úgy, hogy mind a négyen ütünk. Eddig olyan kirándulást, közös sportot nem találtunk, ahol ennyi ideig a szabadban vagyunk és még élvezzük is. Szerintem már ennyi is elég lenne, de még sorolom. Minden járék után komoly izomlázunk van- nyáron már edzettek vagyunk, akkor már nem annyira van-, kellemesen elfáradunk, úgy érezzük, hogy hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak, tettünk valamit a hétvégén, nemcsak dagonyáztunk. A golf nem olyan egyszerű játék, szerintem eléggé oda kell koncentrálni ahhoz, hoy egyáltalán eltaláld a labdát, nem, hogy még messzire is üsd, vagy éppen közelre. Egy gyereket rávenni, hogy odaálljon, koncentráljon, eltalálja, végigmenjen, megcsinálja...pláne ha ezt az egész golfozik a család dolgot ő találta ki...a játékunk minősége elég változó, megint órákat kell vennünk, majd a tavaszi szünetben, addig gyűjtünk rá. Vilmos par felett (a kiírt ütésszám amennyivel teljesíteni kell egy szakaszt) egyel, majd kettővel ütött két lyukat is, ami elég jó, ünnepelte is magát, de úgy voltunk vele, hogy végül is van mire, örülni is meg kell tanulni egyszer. Ebédelni otthon volt mit, ezért most kihagytuk a pénztárca csörgetést. Utána kidőltünk a teraszra és napoztunk, mindenki kidőlt ott ahol éppen kedve volt. Alig akartunk hazajönni. Nemsokára megyünk Földessy Margit nagyobbik gyerekcsoportjának előadására (ibs színház: Hair), Vilmos a kicsikhez jár, úgyhogy már lövi is be a sérót, én meg összeszedem magam, hogy a kedves mama is kinézzen valahogy. 

A hétvége második felében itt fogyasztottunk:

http://film.indavideo.hu/video/f_apri_bacsi_fiokai/ 

www.balatongolf.hu

 http://www.ibs-b.hu/stage/kezdooldal.html

Péntek reggel oviba menet Kópé kifejtette, hogy ezen a napon szeretne nagyon okos lenni. Oviból jövet kérdeztem, hogy sikerült-e a terve. Mondta, hogy persze. Nekem sajnos nem. Az elindulás általában "kettőből" megvan, de tegnap harmadszori nekifutásra sikerült. Egyszer a kávéfőzőt, egyszer Vilmos játékát, végül a töltőt hagytam otthon. Ahhoz képest, hogy három éve majdnem minden hétvégén lemegyünk a Balatonra és általában ugyanazt kell leszállítani, ez elég rossz statisztika. Tamás azt javasolta, hogy ő legközelebb csak a második körnél szállna be a kocsiba, itthon megvárja, hogy visszajövök valamiért és egyben őt is felveszem...

Vilmos már a suli előtt várt- addig kétszer hívott a titkárság elől-, de miután közöltem vele, hogy még vissza kell mennünk valamiért éreztem, hogy legszívesebben hívna valakit megint a telefonján, hogy HELP! Utána felvettük Tamást az irodában- aki most tényleg csak a második körben szállt be-, majd irány a Balaton. Lementünk a kikötőbe, ahol szemrevételeztük a hajókat- mindösszesen két hajó van vizen-, majd idén is elterveztük, hogy mi rakjuk vízre a saját hajónkat. Minden évben ez van, de aztán mégis utolsó percben meggondoljuk magunkat és átalányért lerakatjuk Sanyival. A TVSK Alsóörsön található, ez a Túravitorlás Sportklub, ahol egy közel 30 éves Jeaneau Flirt tulajdonosaiként egyész nyáron élvezhetjük a Balatont testközelből. (Erről majd részletesebben a nyári turboWeekend-ben írok.) Hazafelé- Káptalanfüred- benéztünk a helyi Bortársaságba, amit a Both család üzemeltet. Ők azért is érdekesek még, mert a nyári vitorlás táborban a család három fia, a "Both-fiúk" tanárbácsiként szerepelnek. Néhány üveg portói és vörösbor társaságában ünnepélyesen beüzemeltük a teraszt, koccintottunk a tegnapi szülinapomra másodszor is, majd Skype-on ugyanezt megtettük mégegyszer New York-Káptalanfüred, majd Budapest-Káptalanfüred és Párizs- Káptalanfüred viszonylatban is. A végére elég jó hangulatunk lett és egyhangú szavazással úgy döntöttünk, hogy elindulhat a hétvége.

Szombat reggel már fél nyolckor az Almádi piacon voltam. Azért ilyen korán, mert nekem kell egy-két hét amíg be tudok állni egy normális ébredési időpontra, mondjuk 8-9 órára, illetve ha nem érek oda 8-ig a Szabó pékségbe, akkor nincs kuglóf. Márpedig ott olyan kuglóf van, hogy aki egyszer kóstólta, az bármire képes lenne, hogy újra megtegye ezt. Tehát: kuglóf, kalács, túrós batyu, kakaós csiga, kenyér. Mindez olyan minőségben, amilyenről Bp-en nem is álmodhattok! Utána piac, piacos néni az elképesztő lekvárjaival, szörpjeivel és savanyúságaival. Csak egy baj van vele: soha nem nevet. Nem is értem, hogy aki ilyen finomságokat tud, az miért nem örül neki? Otthon reggelizés. Kiszámoltam, hogy ha három hétig minden nap ezt enném, akkor ennyi idő alatt a BMI-om átlápné a 30 -as határt. Utána összepakolunk és irány Balatonudvari, a golfpálya. Fél 11-kor indultunk ki a pályára. Nagyon nagy szél volt, ezért egyből a 10 -es szakasztól indultunk, ahol a fenyőfák miatt védett a terület. Teljes szélcsendben ütöttünk, egy póló elég volt rajtunk annyira sütött a Nap. A fenyőfák mondjuk rossz helyen voltak, mert folyamatosan onnan pattantak ki-és be a susnyásba a labdáink...Vilmos remekelt, Kópé most kivonta magát és egy fegyverrel- kapott egyet a hten, igen, bevallom- biztosította nekünk a terepet...Mindegy, csak jöjjön velünk. Aztán megunta és a rövidjátékba bekapcsolódott mindig. Közben jött a telefon, hogy látogatóink érkeznek, így csak 5 szakaszt játszottunk, kihagytuk a szakadékos részeket, pedig ott mindig izgalmas, ahogy négyünk közül kettő biztos beüti a mélybe a labdát... A pálya egyébként kiváló, nyári greenek vannak, Wilheim István mellé visszajött Lugosi Tamás is oktatónak. A recepciós lányok nagyon kedvesek, új szakács van és Katika jó kávét főz. (A kávéfőző mellé a kávépatronokat persze otthon hagytam.)

A vendégeinkkel a Söptei pincében ebédeltünk. Húslevest májgombóccal, padlizsántorony grilezett sajttal, zöldségekkel, szürkemarha pörkölt galuskával, uborkasalátával, a gyerekek rántot mangalicát krumpli salátával. Itt is összefutottunk ismerősökkel, ilyenkor szezon előtt mindnekivel van témája az embernek, mindenkinek örül, mindenkit megismer...

A fagyit Füreden a Karolina kávézóban nyaltuk el. Karosszékből figyeltük az Optimist-es fiatalokat, akiknek szél és hideg nem szegte kedvüket, hogy kimenjenek jó messzire gyakorolni a tavon. Közben megnéztük a Balaton Maraton befutóját, mi is tapsoltunk az utolsónak beérkezetteknek, de nem terveztük el, hogy jövőre mi is lefutjuk. 

Pénteken és szombaton itt fogyasztottunk:

- www.bortarsasag.hu (Alsóörs, a 71-e út mellett.)

- Szabó pékség: http://maps.google.hu/maps/place?client=safari&rls=en&oe=UTF-8&redir_esc=&um=1&ie=UTF-8&q=Balatonalmádi+Szabó+pékség&fb=1&gl=hu&hq=Szabó+pékség&hnear=Balatonalmádi&cid=11660513223826504446

- balatongolf.hu

- www.sopteipince.hu

- www.karolina.hu

Vilmos negyedik óra után, az iskolai wc-ből hívott fel, hogy akkor mikor indulunk, mert ő tulajdonképpen készen áll. Emlékeztettem a reggeli megállapodásunkra, miszerint a leckének pénteken meg kell lennie, ellenkező esetben nem indulunk. Továbbá érdeklődtem az ebéd iránt is, mivel biztos voltam benne, hogy ha nem eszik semmit, akkor ha meglát azonnal éhes lesz és az tovább késlelteti az indulást. Már suttogva mondta, hogy oké, lemegy ebédelni a többiekkel, majd kiül a titkárság elé- csak, hogy szem előtt legyen- és megírja a házit. Biztosított róla, hogy csak magyarból van, német nincs is. Javasoltam neki, hogy azokat a kis javításokat, amelyeket ma reggel 7.40-kor vettem észre a füzetében, kérem javítsa ki. Hivatalossá kezdett válni a beszélgetés. Ő a klotyóban és a konyhában otthon. Mondtam, hogy egy óra körül kapcsolja be a telefonját és vadászkutya tartásban figyelje, hogy mikor hívom. Akkor kijöhet az iskola elé. Az elköszönés kedves volt, mégis csak hétvégére készülünk...

Urvölgyi Balázs (38) a Wunderman Budapest ügyvezető igazgatója, felesége Murányi Edit, aki elmeséli az e heti turboWeekend-ben a rituális hétvégéjüket.

Nálunk öt éve a gyerekekről szólnak a hétvégék. Mondjuk nem csak a hétvégék, hiszen ennyi idő alatt három gyermekünk (Marci (4), Kamilla (2,5), Blanka (6 hónap) született, akikkel elég turbók a hétvégék. Alapvetően nagyon szeretünk otthon lenni. Balázs annyi felé jár hétközben, sokat utazik külföldre, így alig várja, hogy otthon legyen egy kicsit. Szombat reggel egyikünk mindig tovább alhat. Nincs így előre lefixálva, egyszerűen csak úgy jön, hogy melyikünk áll előbb csatasorba. A másik addig alszik egy ráadást Blankával. A két “nagy” egyedül tud már kávét készíteni, nagyon ügyesen teszik be a kapszulákat a Nespresso-ba, csak annyit kell előre tisztázni, hogy rövidet vagy hosszút kérünk. Délelőtt Balázs Marcival épít. A koncepció eléggé kiforrott, ugyanis a lényeg, hogy magas legyen és nagy. Ezért az utóbbi időben minden ünnepre lego téglákat vásárolok, így lesz magas és hosszú a torony. A reggelizés nálunk “csapatokban” történik, szerintem a klasszikus verzióra még pár évet várnunk kell. (Amikor mindenki ott ül az asztalnál és illedelmesen kér, vár, beszélget, vár, eszik.) Annak idején elterveztük, hogy ha majd lesz családunk, akkor nagyokat kirándulunk. Most, hogy lett családunk rájöttünk, hogy abszolút nem vagyunk nagy kirándulós fajta. Igazából szerintem aki azelőtt nem volt kirándulós, az attól még, hogy gyerekei születtek nem változik erdő-járóvá. Azért valamennyit mozgunk persze, ebéd előtt elsétálunk a Ferenc-hegyi lejtőre, ahol jókat lehet szánkózni. Közben bedobjuk a szelektív kukába a palackokat, ami nálunk például elég jó program. Az ebédet a Cafe Provance-ban költjük el, ahol nagyon finom az étel, van gyerekmenü, sok játék, ha unatkoznának a kicsik és kedves nagyon a kiszolgálás. A legutóbb féltucat fokhagymás csigát és rozéra sütött narancsos kacsamell sáfrányos árpagyönggyel és gyömbéres  répatallérokkal ettünk. Ezután következik a délutáni alvás, amikor mind a három gyerek alszik. Nem kell magyaráznom, hogy ez mennyire jó része a napnak. Ekkor jön a nap második kávéja újságolvasással. Délután séta a Daubnerig, amely az egyetlen hely, ahol a fél órás sorbanállást is néma csendben tűrik a gyerekek. Itt túros-meggyes kiflit és zacher tortát fogyasztunk. Az utóbbi Marci kedvéért, aki a torta tetején lévő Daubner feliratot szereti a legjobban. A többi a papáé. Vacsorára rakott krumpli, amihez a 2,5 éves pucolja a tojást. Este engedélyezett a filmnézés, Marci kedvence a Verdák, Kamilláé szintén, mert ő még azt szereti amit Marci. Mostanában tíznél előbb nem lesz néma csend, azután még bontunk egy vöröset, hogy kettesben is legyünk néha.

Vasárnap reggel ugyanaz, mint szombaton. Kávé, alvás (vagy éppen nem), építés, torony, csoportok reggeli. Utána felkerekedünk a 2b galériába, ahol nagyszerű  bábelőadás, vagy a Szabadság téri játszótér, kávé a tér közepén, felváltva ügyelünk a gyerekekre, ilyenkor olyan ruhát adunk rájuk, amit messziről fel lehet ismerni... ezt is általában barátokkal, ilyenkor lehet talákozni a férjekkel is. Utána vissza Budára a Pastramiba, ahol mindig finom az ebéd. Legutóbb a menüben házi májas hurka, ceruzababbal és mazsola körettel fenséges volt! Igazából hiányoznak a vasárnapi húslevesek, amelyek ma már csak akkor adatnak meg, amikor hazamegyünk a szüleimhez Debrecenbe. Persze hiányoznak, a kiállítások, a galériázások, a hosszúra nyúlt ebédek, a kávézások, a bécsi kiruccanások. De őszintén úgy gondolom, hogy most nem ennek van itt az ideje, illetve, hogy nagyon hamar újra itt lesz az ideje megint. Ha hétvégén megment minket valamelyik nagyi, akkor Balázs elmehet csobbanni a Lukácsban pilóta barátjával, ilyenkor kielemzik az elmúlt időszak légi közlekedését, mert Balázs szerintem igazából pilóta szeretne lenni... 

A hétvégén itt fogyasztottunk:

http://www1.nespresso.com/precom/home_hu_en.html?&nedlogin=

http://www.cafeprovence.hu/

http://www.pipacs.hu/2b/2b.html

www.pastrami.hu

Http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/

Ezen a héten Bugner Szilvia (39), a Viasat Broadcasting senior promo producerével töltjük a hétvégét.

Öt éve élek Londonban. A hétvégi program nálam egy dologtól függ: milyen esemény van a városban és Londonról lévén szó, mindig rengeteg dolog van, amit éppen "látni kell" vagy "nem szabad kihagyni", "muszáj kipróbálni" vagy egyszerűen az embernek éppen ahhoz van kedve. 
Azért van egy dolog, ami stabilnak tekinthető, ez pedig a szombat reggeli "Saturday Kitchen" a BBC1-en, ami James Martin (aki a királynő szakácsa volt évekig) élő főző-showja, egy sztárvendéggel, 2 Michelin-csillagos séffel és két nézővel. Ez mindig nagyon jól indítja a hétvégét, mert dinamikus, pozitív, hogy a sok hasznos, a hétvégi menüt érintő tanácsról meg már ne is beszéljünk. Ennek kábé délben van vége, ilyenkor általában leküldöm a második kávét és rájövök, hogy tök üres a hűtő. Ha itthon töltöm a szombatot, akkor ilyenkor elindulok bevásárolni, zöldséget, halat, tésztát, proshuttót, ciabattat és bazsalikomot. Na, ebből nagyjából meg is van a hétvégi menü, jöhet az abszolút pihenés, olvasás, esetleg Poirot vagy Sherlock Holmes a tv-ben. Persze ilyenkor a házimunkát is igyekszem lezavarni, hogy vasárnap azzal már tényleg ne kelljen foglalkozni. De alakulhat úgy is a szombat délután, hogy olasz órára megyek és utána megiszunk egy kávét, stílusosan macchiatót az osztálytársakkal, vagy felugrom a barátnőmhöz, aki közel lakik az olasz intézethez, a Hyde Parknál és forralt borozunk, beszélgetünk. Vagy tipikusan ez az "English tea-time", ami azt jelenti, hogy általában a szállodák 3-7 óra között szervíroznak egy komplett menüt (természetesen ezt előre le kell foglalni és a szálloda színvonalától függően elfogadható árú vagy brutál drága... de hát mindent a feelingért - tea a Ritzben...)... szóval egy menüt, ami tartalmazza a teát, amit állandóan utántöltenek, annyit ihatsz, amennyi beléd fér, miniszendvicseket - az uborkás, sajtos tényleg világklasszis - úgynevezett "tea cake"-et sokféle lekvárral, ez nem igazán hasonlít semmihez, így elég nehéz körülírni és apró bon-bonokat. Ennek az elfogyasztása tényleg eltart 2-3 órát és tényleg kellemes a fogvacogós, hideg napokon.

A szombat délután mondjuk a tipikus "shopping-nap" is, ha éppen kell néhány új cucc vagy rám jön a "vásárolhatnék", akkor van pár tuti helyem, ahova megyek. Esetleg kávé / mozi valami rég nem látott ismerőssel. Londonban az embernek egyébként szinte csak "rég nem látott ismerősei" vannak, mert annyira nagy ez a város és mindenki eléggé elfoglalt, úgyhogy elég nehéz még a legegyszerűbb programokat is összeszervezni. Tényleg ünnepnap, ha végre sikerül és általában nagyon tudok örülni mindenkinek, akivel sikerül találkozni.
Vagy nagyon jó szombati időtöltés elmenni egy fürdőbe. Ez itt Angliában egy kicsit nehezebb, mint otthon, mivel egyetlen termál fürdő van, Bath-ban, ami egy nagyon helyes kisváros, másfél órai vonatozásra Londontól (Londonban maradnak a SPA-k, amik azért szintén frissítőek.) Maga a fürdő átlagos, de kellemes. A fő attrakció a tetőn lévő medence, mert miközben az ember lebeg a meleg vízben, fantasztikus panorámában gyönyörködhet (körben dombok, templomtornyok stb)... testnek-léleknek egyaránt jó. 
Ezzel nagyjából akkor letudtuk a szombatot.

A vasárnap általában csendesebb, a délelőtt általában szinte észrevétlenül eltelik és azonnal ebéd-idő van. Gyanús is, hogy a vasárnap gyakorlatilag egyből az ebéddel kezdődik. Vagy itthon főzök vagy le lehet menni valamelyik pub-ba, ahol az angolok többsége is ebédel és rendelni egy emberes "Sunday Roast"-ot, ami tradicionálisan egy (igen)nagy darab sült marhahús, párolt krumpli, bab és a hires Yorkshire-pudding, ami egy kör alakú sós tészta, leöntve barna szósszal (gravy). Általában létezik ennek a csirkés változata is, én személy szerint erre szoktam ráúszni, ez egy fél csirkét jelent, nem túlzok. A pub-okban általában van szófa, kanapé, fotel... úgyhogy ez ideális hely a hétvégi újságok átböngészésére, amik általában ott hevernek, de persze az ember hozhatja a saját példányát is. Amikor ide érkeztem, szó szerint faltam az újságokat, mindent, válogatás nélkül, de ez egyszerűen olyan sok, hogy hamar beláttam, szelektálni kell. Persze néha még most is úgy érzem, lemaradok valamiről, de tartom magam ahhoz, hogy hétközben Independent, szombaton Guardian vagy Observer, vasárnap pedig Sunday Times. Mindnek megvan az erős és a gyenge pontja, szóval a pub-ban például egy ültő helyben át lehet tanulmányozni az összes hétvégi újságot, ami szerintem egy nagyon jó kis hagyomány. Komoly erőnlét kell hozzá egyébként, mivel minden napilap hihetetlenül nagy méretű, igy felér egy edzéssel nyitva tartani őket órákon át. Ezért én általában szétcincálom és darabokban olvasom.
Szintén nagyon jó vasárnap délutáni elfoglaltság sütit sütni, kuglófot, muffint, főleg, ha valaki éppen felugrik délután, jöhet a kakaó-süti classic párosítás (a Whittard chilis kakaója egyszerűen felülmúlhatatlan ebben a kategóriában) és valami könnyű kis film dvd-ről. Magyarországon nagy moziba járó voltam, de itt inkább itthon-a-kanapéról-dvd-t-néző lettem, mivel elég könnyű az újonnan kijött filmekhez hozzájutni (kölcsönzés, letöltés stb.) Persze a moziba járás továbbra is hangulatos, de valahogy inkább áttolódott hétköznap estére. Munka után tökéletes kikapcsolódás, ami /után előtt meg lehet inni valamit vagy bedobni egy könnyű vacsit a barátokkal, kollégákkal. A hétvége sokkal inkább a totális pihenésé.
Téli hónapokban is abszolút pihentető egy kellemes (bár rövid) vasárnapi séta a Temze-parton. Szerencsére elég közel lakunk hozzá, de általában jellemző, hogy egész Londonban vannak ún. Thames Path-ok, amik lényegében kiépített sétáló utak, végig a Temze partján. 
Vagy évről-évre ismétlődő téli vasárnapi program a Chinese New Year, ami éppen most vasárnap lesz. Ez általában egy nagy kínai tömegünneppel indul a Trafalgar Square-en, ahol a kínaiak zenélnek, sárkányt táncoltatnak stb... mindenki más pedig áll körben és nézi... majd mindenki átvonul China Town-ba, ahol tovább folytatódik a "fieszta", a sárkányokat be- és kitáncoltatják minden boltba, étterembe, büfébe, hogy hozzon szerencsét az új évben. Legutóbb követtük egy darabig, aztán beültünk valahova - stílusosan - kínait enni. Iden is ez a terv. Már a helyet is kinéztem hozzá: Red and Hot. Fűszeres szecsuáni konyha. Legutóbb csak kínaiak kajáltak ott, szóval nem turista hely. Az étel finom, a pincérek persze iszonyúan gorombák, de hát ez egy más kultúra. Hát, ez a terv vasárnapra. Aztán pedig már tavasz, amikor teljesen másféle dolgokat lehet csinálni!

London éjszaka fotó forrása: designpumpa.blog.hu

Ezen a hétvégén itt fogyasztottunk:

 Saturday Kitchen (elo adas es receptek): http://www.bbc.co.uk/programmes/b006v5y2

Ezen a héten a turboWeekenden síelünk. A helyszínre Magyarországról 25 óra és 15 perc alatt lehet elautózni. Az igazi megszállottaknak ez nem probléma. Krisár Csilla Mária (45) igazi megszállott, de nem elsősorban a síelés, hanem a munkája miatt. Hosszú évekig Oslóból irányította Magyarországra a norvégokat, mostanában Budapest-és Osló között ingázik. Tanít az egyetemen, mellette több magyarországi norvég film, színdarab fordítása fűződik a nevéhez.  

Ma megint néhányan rám csodálkoztak, mikor a -14 fokban megláttak a Karl Johans gaten  a havas jégbordák tetején, full glanz-ban egyensúlyozni, de nem volt erőm visszamosolyogni. Túlélő módusban haladtam rendületlenül a Norvég színház felé, ahol egy remek előadást láttam Lars Noren-tól. A nagy péntek esti viking ivászatra sem volt  esélyem, mert a hagyományokhoz illően, szombat reggel én is hétvégi sítúrára indultam. Tizenegy átvacogott, csípős tél után sem tanultam meg az időjárásnak megfelelően öltözködni annak ellenére, hogy kedvenc mottómat unalomig ismétlik Norvégia minden szegletében: Nincs rossz idő, csak rossz ruha. A vikingek nem pusztán megszokásból mormolják az örökigazságot, hanem mert a hideg ellen tényleg van az az öltözet, amiben védekezhetünk, csak legfeljebb nem olyan dögös, mint a kapucnis bőrkabátom vagy a lovaglócsizmám. De ez a dresszkód vagy bennünk van genetikailag, vagy tényleg meg kell fagyni egyszer-kétszer ahhoz, hogy átlagos európai műveltséggel és hőérzettel megértsük ezt a parancsolatot. A tavak környéke és a hegyek ismét megteltek pirospozsgás népekkel. A kisembereket, akik még nem tudnak járni csak jó esetben ülni, behajították a szánra leginkább hasonlító csuszkába, amit a derekukra kötözve húztak maguk után a szülők, de aki már egy kicsit is elindult - mondjuk a 2. életévét már betöltötte -, nem úszta meg izzadság nélkül. Felkötötték rájuk is a sítalpakat és a világ legtermészetesebb módján nekivágtak a sok kilométeres túrának. Ilyen ismeretlen megmérettetések előtt én is úgy érzem magam mint egy kisgyerek, csak azzal a piciny különbséggel, hogy ők mikor sítalpat kapnak a lábukra, ösztönösen elindulnak és csuda technikával száguldanak, fékezni tudnak, a megállásról már nem is beszélve, míg én mindenféle kontroll vagy tudatosság nélkül sodródok amerre a lécem visz. 

A norvégok a természetben mindig köszönnek egymásnak, ez is hagyomány. Engem rendszeresen leszúrnak, hogy mekkora furkó vagyok, amiért nem üdvözlöm az ismerősöket, csak azt felejtik el tisztázni magukban, hogy én ott kinn a hóban az életemért küzdök ennyi év után is, és nem bírom a szembejövőket bámulni, mert minden erőmmel a mozgásomra kell figyelnem. Ezért mostanában a kietlen hegyhátakat szeretem, ahol kevés az ember és nem kell még társadalmi életet is élnem a lejtőkön. Kedvemre megállok ha bírok, kaparok magamnak egy ülőkét a hóban és elfogyaszthatom a norvég standard uzsonnát, ami egy termosz forró kakaó, egy nápolyis szelet és egy narancs. Ettől aztán megint turboba kapcsolok és igyekszem a 20 km-et minél előbb letudni. Eddig még mindig sikerült, de mire hazaérünk a hüttébe, jószerint már magyarul se beszélek. Hogy mondhatnék bármit is, mikor a gyomromig minden szervem lefagyott, s kiolvadásom közben leírhatatlan fizikai fájdalmat érzek. A vacsora nagyszerű, a konyha alatti pincelukból előhúzzuk a füstölt báránysonkát, mellé héjában sütünk egy kis krumplit a kandallóban és házi sört iszogatunk. A pattogó tűz mellett csak azon gondolkodom, hogy ők vajon mitől ilyen kiegyensúlyozottak, lehet, hogy mégis klímatikus oka van ennek a fene nagy nyugalomnak és választani kell? Ha a száraz aszfalt mellett maradok, akkor örökös harc, bizonytalanság, s a végén ott a magány, ha pedig a nyugalomra vágyok, akkor azt csak is kizárólag a jégbordák hátán lehet megteremteni? 

Vasárnap újabb kiruccanás a közeli hegyekbe- télen itt mindenki síel, így az én ellenérveim megválaszolatlanok maradnak-, de ez már csak másfél mil. (1 norvég mérföld 10 km), s utána indulunk is vissza Osloba. Fincsi lesz lezuhanyozni, átöltözni, mert ez nem véletlenül maradt ki a szombat esti programból. Vizes blokk, de még angol WC sincs a hüttében, csak kétüléses budi, ahol párosan szép az élet. Az enyém ugyan nem, vannak titkok, melyeket nem szellőztetünk meg, friss levegőn sem. Víz tehát akkor van, ha hozunk magunkkal vagy elcsúszkálunk érte a patakhoz. Hazafelé az autóban már hívom is a kedvenc éttermemet, hogy náluk vacsorázunk, csak szabaduljak meg előbb a szagos gönceimtől, ha erre jártok, ki ne hagyjátok. Egy könnyű lazacos vacsorával zárjuk a hétvégét, aztán sipirc haza, mert másnap lesülve, kipihenve, jókedvűen illik megjelenni a munkában, ahogy azt a többi pirosorrú, kékfogú, zúzott bokájú is teszi.

 A hétvégén itt fogyasztottunk, innen tájékozódhatsz a norvég síterepekről:

http://www.hiof.no/index.php?ID=9674

http://www.sydost.no/index.php?option=com_content&view=article&id=15&Itemid=4

http://www.sielok.hu/siterepek/norvegia/

http://www.ski-norway.co.uk/

(Köszönet Krisár Csilla Máriának)

A turboWeekend célja, hogy olyan emberek hétvégéit mutassa be, akiket személyesen nem ismerhetünk, de azok a szolgáltatások, tárgyak, termékek amelyekkel ők foglalkoznak a mindennapjaink része. Az előző turboWeekend a mobilhoz kapcsolódott, a Vodafone egyik igazgatója mesélte el, hogy ő hogyan turbózza fel a hét utolsó 48 óráját.

A mostani hétvégén az illy kávé magyarországi forgalmazójának családjáról tudjuk meg, hogy nekik mitől működik a Weekend. Varjas Gabriella (36)

"Én még most is csak semi városi vagyok, bár nagyon régóta Budapesten élek de gyakran járunk Fertődre (onnan Fertő tó, Sopron, Bécs), ahonnan származom és sokat Palkonyára (onnan Villány, Pécs, Mecsek), ahol van egy házunk, nagyon szeretjük a falut is, házat is. De mind a vidéki mind a pesti hétévéginkre aLaissez fairehozzáállás jellemző, gondosan előre szervezett program kevés van."  

Általában az egyik nap a turbósabb, a másik a pihenősebb. Szeretünk hétvégente csak úgy lenni, előzetes projekttervek nélkül. Ha program van azt szinte mindig én kezdeményezem, de ha már van egy felvetés a többiek örömmel bólogatnak vagy húzzák a szájukat. De persze azért vannak rituáleák az anya-apa-kisgyerek-nagyobb kisgyerek felállású csapatunknál. Én is azok közé tartozom, akik már a péntek késő délutánt is wíkendnek szeretik érezni. Flórát (4 éves) az oviból viszem ötre síelni a Fogarasi Síiskolába Óbudára, Vincét (20 hónapos) közben barátnőmnek beadom, a sípályán még nincs sok köszönet benne ha ő is ott totyog. Mostanában én is kevéssé élném túl a -5ben ácsorgást a borzasztó automata rossz de meleg teája nélkül, de mindent azért, hogy Flóra velem ellentétbe ne csak a hüttézéseket és teraszon napozást tartsa emlékezetesnek egy síelésből! Utána általában vacsi, kvaterkázás Flóra barátnőjénél, akivel a szülői ismeretség okán születésük óta összenőttek, oviba is együtt járnak, így szerencsés módon a két família hetente többször is vizitál valamelyikünknél.

Bagoly család vagyunk, szeretünk és tudunk aludni, így nálunk- izé, tudom, hogy how to szakkönyvet kellene írnom ezt hogy csináljuk- 9- nél előbb legfeljebb halvány szemnyitogatás esetleg ágyban dudorászás van hétvégn. De inkább 9 körül kezdenek kelni a lurkók, meg persze aztán mi is. Természetesen a bootolás egy bögre illy (What else? :-) tejeskávéval történik, közben a két gyerekünk birtokba vesz minket, ami nagyjából azt jelenti, hogy rajtunk hancúroznak, hemperegnek, anya, apa rajzol, ír, olvas beszél, játszik, egész család az ágyban. Néha a két macsekunk, Remix és Mátrix is beszáll. Kb 30-40 perc után aztán mindenki éhes anyira, hogy rituálisan magunkhoz vegyük a joghurt fejadagunkat, ami nélkül szintén nem indul a nap. Feri gyakorta készít mindenféle fűszerkeverékekkel megbolondított rántottát, vagy egy török recept alapján cukkinis tojásos lepényt. Közben bámuljuk a Dunát és az elhaladó hajókat, belőjük az időjárást, közben egy kis újságlapozgatás, internetezés, mi hír a nagyvilágban, csekkolom az index főoldalt, benézek a Facebookra, blogokat olvasok, Feri többnyire valami sportot, elsősorban teniszt néz, gyerekek szórakoztatják egymást és minket, megdögönyözzük Marcipánt, senior briard kutyánkat is.

A mit csináljunk a hétvégén kínzó kérdésre gyakran születik olyan válasz, hogy menjünk kirándulni, ez budapesti zöld, illetve környéki területet jelent. Ez többnyire bakancsos gyalogtúra egy mini hátizsákkal. Vincét egyelőre még háti hordozóban viszi Feri. Flóra négy évesen már nagyon szépen végiggyalogolja velünk a túrákat. Sokszor kóborolunk a Pilisben,Börzsönyben, Dunakanyarban, Hármashatárhegyen, Szentendrei szigeten. Ilynekor mindig viszünk elemózsiát és végén beülünk egy étterembe, esetleg ha közben akad menedékház, büfé, szálloda (pl. Kóspallag-Nagyirtáspusztán is van egy a erdőben) legurítunk időjárástól függően egy sört-fröccsöt-teát vagy forraltbort, ropit, fagyit , lángost egyéb büfékaját. Legutoljára Szigetmonostron a Bacchusban voltunk, ami egy kockásterítős, magyaros, nagyadagos de finom, és nagyon kedves család által sok-sokéve működtetett menő hely. Ha nem megyünk egész napos kirándulásra, gyakorta megyünk szombaton vagy vasárnap ebédelni, az ultimate hely egy nagyobb baráti társasággal nekünk sok-sok évig a Cafe Kör volt, ami most is egy prosperáló hely, de sajnos kicsi és kisgyerekes családokra nem igazán van felkészülve. Annál inkább Óbudán a Pastrami ahova nyitása óta sokat járunk, többnyire jót eszünk, nagyon kedves a csapat, tágas, mindig van hely és bőven vannak gyerekjátékok is, és senki nem néz ránk villogó szemmel ha asztal alatt bújócskázást játszik a két gyerekünk. Előre eltervezett családi kultúr program általában a Müpában fordul elő, gyakran megyünk gyerekkoncertekre, színházi előadásokra, amit azért is szeretünk, mert míg Flóra már élvezni tudja ezeket addig Vince kint tud játszani vagy téblábolni a Cifra Palota fantasztikusan jó gyerekprogramjai között. A gyerek előadásokra -meg úgy általában a jó Müpa programorak - hónapokkal előre megvesszük a jegyeket, mert közvetlenül előtte sosincs már. Szombat este előfordul, hogy kimozdulunk, ilyenkor kettesben vacsorázni, vagy beszélgetni megyünk többynire barátokkal, barátokhoz, esetleg valami koncertre (Müpa, Gödör, A38) de az ereszdelahajamat bulik már nem a mi korosztályunk. Sokszor megyünk moziba is, bár ez manapság nagyon oldschool tudom, én még szeretem nagy képernyőn nézni a filmeket, és szeretem az Art mozikat, ha van rá mód a Művészt választom. Szerencsénk van mert idegen bébiszitterünk nincs, egy családtagnak számító barátőm szokott vigyázni a gyerekekre, akinek nincs gyereke, így van kedve és ideje velük lenni.

Vasárnap. Télen különösen szeretünk fürdőzni, ezt gyerekekkel nekünk az Aquaworldben sikerüll eddig.A fürdő és a szaunarészleg is nagyon jó lehetne, csak kéne egy kis szaunakultúra nálunk is. Az étterem rész nagyon gyenge, az meg talán egy kicsit erős, hogy két kisgyerekkel egy ilyen program hétévégén 23 ezerből jön ki, amiből 15 a fürdő és szauna belépő (pedig 3 év alatt ingyenes), de egyelőre nincs más téli lehetőség kiskölykökkel. Sokszor előfordul olyan is, hogy nem megyünk sehova csak otthon vagyunk, elvisszük a kutyát meg magunkat egy kör sétára a szigeten, elmegyünk a kecskés bácsihoz, - aki vagy 50 kecskét biztos tart itt a város közepén, hétvégén egész mini állatkert feeling szokott lenni, újpesti gyerekes családok jönnek - viszünk pár zöldséget nekik. Nyaranta a szemben levő halastól néha hozunk egy kis hekket vagy átmegyünk és vegyülve fogyasztunk a változatos összetételű közönséggel: Újpest, Angyalföld népe, Újlipótvárosi polgárok és a Marina Part yuppijai mind előfordulnak. Esetleg kinéz valaki bevásárolni és főzünk, játszunk, teszünk-veszünk otthon. Szoktunk főzni, bár nálunk ebben igazán Feri az őstehetség, azért ha van ihletem én is nekiállok a kakaón túli dolgoknak is, így volt már nálunk ceyloni teán füstölt libamell de hogy kevéssé villantós dolgokat is említsek a repertoárból rendszeresen csinálok konfitált kacsát, csirke curryt, de fenyőmagos zöldbabsalátát, olasz paradicsomlevest, kolbászos balablevest és lecsót meg töltött paprikát és sok halat is eszünk. Mielőtt vki azt hinné, hogy egy szuperwoman veszett el bennem, természetesen nálunk is van olyan hogy felvágott, virsli és sajtok szaladnak csak össze egy-egy estére. Feri specialitása pl a padlizsánkrém, fantasztikus, grillezve, olyan jó füstös íze lesz. Egyik szokásunk, hogy minden külföldi utazásunkról hozunk 1-1 helyi szakácskönyvet, már egész szép gyűjteményünk van, és ezeket rendszeresen használjuk is, főleg a farnciát meg az indiait, de természetesen van Floyd, Jamie Oliver könyvünk is, és a magyar gasztroblogger csillagok, Dolce Vita ( http://fozzunkolaszul.blogspot.com/ ) és a Chili és Vanília ( http://chiliesvanilia.blogspot.com/ ) friss könyveit is beszereztük. Mindenevők vagyunk, talán egyedül a kínai kajákat nem sorolnánk az ultimate kedvenc kategóriába, legalábbis akkora benyomást még nem tett ránk Wang mester étterme sem, hogy nekiálljunk otthon is kínait kotyvasztani. Délután csendes pihenő. Noha inkább a netről van a napi betevő híradagunk, hétvégén azért a nyomtatott sajtónak is engedünk, ez a Magyar Narancs, HVG, Figyelő, Economist esetleg néhány vendéglátós, Ferinek vitorlázós lap szokott lenni, meg nyáron teraszon ücsörgés, olvasás, amit lefekvésig tudunk folytatni.

A hétvégén itt fogyasztottunk:

Fogarasi Síiskola: http://www.fogarasisiiskola.hu/

1037 Budapest,Farkastorki út 23.

Bacchus Étterem -  http://www.ujvarybacchus.hu/ 2015 Szigetmonostor, Petőfi u. 19.

Cafe Kör - http://www.cafekor.com/1051 Budapest, Sas u. 17.

Pastrami Kávéház és Étterem:  http://www.pastrami.hu/1036 Budapest, Lajos utca 93-99.

Művészetek Palotája: http://www.mupa.hu/ Cifra Palota febr 7-i program: http://www.mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_30197&genre=CsaladiEsIfjusagiProgram

Aqua World: http://www.aqua-world.hu/

Halsütő - Népsziget. Közelebbi cím nincs, a River Clubbal szemben.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Népsziget

Főzőcskézéshez hozzávalók: InterSpar, Kaisers, Lehel Piac http://www.lehel-csarnok.hu/

Uzoni Balázs (37), Vodafone

Lakossági Üzletág, Ügyfélkapcsolati Igazgató

Péteken általában 17 óráig dolgozom, utána a legnagyobb fiam (Dávid, 11) foci edzésére megyek a Hegyvidék SE sportpályájára. Dávid öt éve focizik, gyakorlatilag csak fejben fárad el, bármikor, bármeddig és bárhol képes futballozni. Nyilván nem véletlen, tőlem sem áll távol a foci, ha időben odaérek a végére én is be szoktam állni, nem rossz a hétvégét így kezdeni. Mire hazaérünk a feleségem (Kinga, 37) összehalászta a többi gyereket ( Tomi, 9-, Bence és Dalma 5 évesek). Az esti közös főzések nálunk nem rendhagyó esetek, annyian vagyunk, hogy ha nem kap mindenki valamilyen munkát, nehéz szemmel tartani a csapatot. Ilyenkor persze csak valami könnyű kaját csinálunk, általában tésztát. A kicsik terítenek a nagyok készítik a szószt, a  család maradék tagja szakértőként vesz részt a projektben. Este Wii-zünk, ebből is dupla konzolt vettünk hogy legalább négyen tudjunk egyszerre síugrani a nappaliban, mindenkinek két köre van, aztán a sor végére! Szombat reggel mindenki lelazulva várja, hogy a másik kitalálja, hogy mi legyen a program. Addig is Tomi zenét csinál, szeretjük ha nem csak hatan kiabálunk, hanem valami ritmus is van hozzá. Dávid elképesztő rántottáját készíti, Kinga terít, én a rachlette sajtot sütöm az ikrek pedig százszor megkérdezik, hogy mikor eszünk már. A maradékot  elcsomagoljuk a biciklis túrára. Ez is viszonylag gyakori program nálunk. Úgy 15 fő körül szokott lenni az indulási létszám és általában ennyien meg is érkezünk. Mondjuk mire elindulunk fülig olajos vagyok, mert a hat bicajból négynek biztos, hogy leesett a lánca, az ikrek biciklijét utánfutóra tesszük ha elfáradnának csak felcsatoljuk a kerékpárjukat, így nem kell várni rájuk Egyébként tíz kilométert simán letolnak. 

Mi a Böszörményi útról indulunk, a Fogaskerekűig eltekerünk, majd felszállunk és a Svábhegyi megállóig lógatjuk a lábunkat. Onnan irány a Petneházy klub. Ott ebédelünk és ha jó idő van a medencében lehűtjük magunkat. Az ebédhez ketten megiszunk egy üveg rozét, így visszafelé is jó a kedvünk, ekkora családnál nem nagyon lehet leereszteni. Kikészülve hazaérünk, mindenki azt csinál amit akar, ilyen is kell néha. Este előfordul, hogy a gyerekeket valamelyik nagyszülőknél szállásoljuk el. A legutóbb közös főzést rendeztünk a barátainkkal. A menü török husos krumpli bárányból volt. Nagyon szeretjük a különleges ételeket, amihez a kedvenc török hentesünktől vásároltuk a hozzávalókat a belvárosi Magyar utcából. Az ilyen közös főzéseknek a titka szerintem a jó kaja mellett a jó zene, a sok bor és a jó társaság. Tudom, hogy ezzel nem mondok sok újat, de ha ezekből valamelyik hiányzik, akkor csak a egyiket lehet az éjjel-nappaliban megvenni...Vasárnap reggel kettesben illy kávézunk, mi olyan beszélgetős pár vagyunk, úgyhogy ilyenkor kell a fejenként fél liter latte, hogy ki ne száradjunk. A nagyszülőknek való hálálkodás után újból együtt a csapat. Ilyenkor beiktatunk valami kulturális programot. Nehéz olyat találni, ami mind a három korosztálynak megfelel, legutóbb a Láthatatlan kiállításon voltunk a Népligetben. Hihetetlen élmény volt mindannyiunk számára! Az ebédet a Vapiano-ban költjük el, ami tökéletes a gyerekes családok számára. Látványos, finom és tágas. Otthon van egy kis mindenkiasztcsinálamit akar, majd elindulunk a vasárnap délutáni családi focimeccsre. Ez már évek óta hagyomány nálunk. Péntek délutánra áll össze, hogy ki tud részt venni. Általában 15-20 fő játszik, gyerekek, felnőttek egyaránt. Én nagyon komolyan veszem ezt a játékot, ami sokszor át is ragad a gyerekekre, akiktől nagyon komoly leszídásokat kapunk ha nem úgy teljesítünk. Dávid csatár egyébként, Tomi pedig kapus. Este meccs nézés van, a premier liga mérkőzései kötelező program. A család MU drukker, komoly rekordunk van a témában. Ha későn van a meccs felvesszük és Dávid másnap reggel 6-kor felkel, hogy megnézhesse a második félidőt. De ez már nem a hétvége, hanem a dolgos hétköznapok része.

Lejegyezte: turboWeekend

Ezen a hétvégén itt fogyasztottunk:

http://petnehazy.hu/

VAPIANO étterem, http://www.vapiano.hu

tötök hentes, V. Magyar u.5 http://www.gusto.hu/cikk.php?CIKK_ID=627

www.lathatatlan.hu

Azokról a hétvégékről olvashattok, amelyek nem egy konkrét programról eseményről szólnak, hanem a “rituális” hétvégékről. Ezek az évek során alakulnak ki az ember körül. Olyan hétvégi rituálék, amelyekre az elején hétköznap lehet emlékezni, később pedig vágyakozni, hogy újra ott légy, ott ülj, élvezd, hogy részese vagy a hétvégédnek. Olyan emberek hétvégéi, akiket nem ismertek személyesen, de amivel foglalkoznak, azok a mindennapjaitok része. A posztot péntekenként olvashatjátok, hogy ha másnap valaki megkérdezi tőletek, hogy mit csináljatok a hétvégén legyen egy sorvezetőtök. 

Az egyik Turbó hétvége- a bloggernél. Van a jó idős és a rossz idős hétvége. Ha jó az idő, akkor minden esetben a Balatonon töltjük a hétvégéket, ha rossz akkor Budapesten. Télen több a budapesti hétvége, amikor a szombat a mozgalmas napunk. Ilyenkor az első kávénkat otthon isszuk, a másodikat pedig a Nádor utcai Sir Morik kávézóban, ahova több, mint tíz éve járunk. Annak idején csak a Ráday utcában volt jó kávé, a tulajdonos maga pörkölte a kávét, majd a kávés zsákokat odaadta nekünk, kezdjünk vele valamit. Amikor az Arany János utcában laktunk megnyílt a Nádor utcai bolt, minden hétvégén ott kezdtünk. Utána benéztünk a közeli LOTTÓ-zóba, ahol mindig összefutottunk Frenreisz-szel, aki profi LOTTO-tasiba tolta a szelvényeket. A gyerekek miatt- számítva a visszaútra- autóval haladunk tovább a Kádár étkezdébe a Klauzál téren, ahol szigorúan fél12-kor indul az ebéd. Maceszgombóc leves, sólett bennefőtt tojással- hagyományos recept szerint készült, sokáig fő lassú tűzön, azután pedig sütőben is érlelődik, ahogy kell- mellé káposztasaláta és aranygaluska. Gyakorlatilag 13 éve ugyanazok az arcok járnak oda. A nyomozó külsejű, a meg nem értett író, a jólmenő ügyvéd, a kalapos a negyedik nőjével, a mindig terhes nő és a személyzet. Katika, akinek olimpiai bajnok a fia, Tibi bácsi az ajtónál álló fizető ember, aki köszöni ha aprót adsz. A falon százával a fényképek, aláírások a köszönöm, hogy itt toltam be a sólettet, ami aztán kő-jelleggel egy napig állt a gyomromban. Gyerekekkel sokáig nem jártunk ide, mert elég szűk a hely, egy szombati balhéra, inkább az elvitelt választottuk. Visszafelé Írók boltja, aminek már régen rá kellett volna jönnie, hogy halad az idő, kávézós könyvesboltot kell csinálni, nem akkor, amikor már körbelőtték őket kávézós könyvesboltokkal. De a  DVD részlege páratlan, szuper 80-as évek gyerek-és felnőtt filmjeik vannak, illetve olyan design albumok, amiket soha nem veszel meg csak leülsz és végiglapozod. Ájultan kocsiba szállunk és amíg átérünk a hídon szinte kivétel nélkül arról beszélünk, hogy amennyire szerettünk Pesten lakni, most annyira el sem tudjuk már képzelni. Itthon csendes pihenő van, amikor a szülők alszanak, a gyerekek játszanak vagy megnézik az éppen kilencvenszer levetített Star Wars valamelyik részét. 

Szombat este előfordul, hogy benne van a bugi a lábunkban és lelépünk valakikkel, valahova. Ilyenkor Betty jön a gyerekekre vigyázni, aki egyben fodrász is, tehát ilyenkor másnapra számíthatunk egy erőteljes frizura igazításra a fiúknál. Persze ha külön kérem, hogy most neee, akkor azért magától nem ugrik elő az ollóval. Legutóbb szűk baráti körben a MOM Leroy-ban vacsoráztunk, ami nem túl kreatív választás, de jó volt az étel és nem volt őrült drága a Camparinarancs. Utána benéztünk a szembelévő 4Braw-ba, amit eddig észre sem vettem, attól függetlenül, hogy hetente háromszor viszem ugyanabba az épületbe úszni a gyerekeket. A pultnál álltunk, amikor figyelmes lettem egy nagyobb társaságra, akik több lufival érkeztek. Helyesek voltak, fiatalabbak nálunk egyértelműen. Az egyik lufin egy 1-es, a másikon egy 8-as volt. Megfejtés:18. A születésnap, amit ünnepeltek. Konkrétan ha korán kezdtük volna  a családalapítást, akkor a saját gyerekeinkkel is ünnepelhettünk volna. Ennek döbbenetére Camparinarancs, majd baráti párocska lakásán beszélgetős, óriás konyhában táncolós levezetés volt, ami az este fénypontja volt nyilvánvalóan. 

Vasárnap reggel kétesélyes a sorsunk: vagy alhatunk, vagy nem. Ha nem a döntés, akkor korán kelés kávé és internet. Mostanában, hogy a csillagok állandóan háborúznak, megengedően rábólintottunk egy reggeli részre. A vasárnapi reggelit “hotel reggelinek” hívjuk, mert ilyenkor minden az asztalon van és mindenki az asztalnál. Viszonylag hosszú ideig megy a tápcsatorna menedzselés, közben mindenki nyilatkozik hogy mit szeretne csinálni az elkövetkező néhány órában. Ebéd előtt beöltözés, korizás a zugligeti kemping koripályáján, ahol üvölt a zene, göröngyös a jég, bajszos a korikölcsönzős néni, viszont szuper a fánk és a palacsinta. Ebéd otthon, ami szintén kétesélyes. A gasztronómiai cunami lecsaphat. Majd csendes pihenő, amikor elolvassuk a HVG-t, az Economist-ot, ha hó eleje van akkor a Vitorlás és a Golf magazint. Ez utóbbi a tagságok miatt jár, külön szerintem nem vennénk meg. Utána a Szépkilátás Szamos cukiban a délutáni gesztenyepüré adag kulturált elfogyasztása.

Estefelé pláne télen elér minket is az unatkozom, tehát vagyok szindróma. Először is jó, hogy elmondja, hogy ez a baja. Ilyenkor több alternatíva közül is lehet választani: olvasás, rajzolás, legozás, társasozás- előtte fogadalom, hogy ha nem én nyerek, akkor is gratulálok a nyertesnek és nem üvöltök torkom szakadtából-, autóversenyzés, ami matchbox-ok parkettán történő szakadék előttre való gurításából áll, öt kör van, pontozás szigorúan. Napzárásként fénykardozás, szivacslövedékes pisztoly célbalövése. Van ennél pörgősebb is, unalmasabb is, de alapvetően ilyen egy téli hétvége négyesben.

Ezen a hétvégén itt fogyasztottunk:

Sir Morik Első Magyar Kávémanufaktúra, V. Nádor u.5

Kádár Étkezde, VII. Klauzál tér 9.

Írók boltja, VI. Andrássy út 45

MOM Leroy étterem, XII. Csörsz utca

4 Braw bár, Sportmax2 épülete Csörsz u.14-16

Szépkilátás cukrászda, XII. Szépkilátás u.1