.jpg)
Urvölgyi Balázs (38) a Wunderman Budapest ügyvezető igazgatója, felesége Murányi Edit, aki elmeséli az e heti turboWeekend-ben a rituális hétvégéjüket.
Nálunk öt éve a gyerekekről szólnak a hétvégék. Mondjuk nem csak a hétvégék, hiszen ennyi idő alatt három gyermekünk (Marci (4), Kamilla (2,5), Blanka (6 hónap) született, akikkel elég turbók a hétvégék. Alapvetően nagyon szeretünk otthon lenni. Balázs annyi felé jár hétközben, sokat utazik külföldre, így alig várja, hogy otthon legyen egy kicsit. Szombat reggel egyikünk mindig tovább alhat. Nincs így előre lefixálva, egyszerűen csak úgy jön, hogy melyikünk áll előbb csatasorba. A másik addig alszik egy ráadást Blankával. A két “nagy” egyedül tud már kávét készíteni, nagyon ügyesen teszik be a kapszulákat a Nespresso-ba, csak annyit kell előre tisztázni, hogy rövidet vagy hosszút kérünk. Délelőtt Balázs Marcival épít. A koncepció eléggé kiforrott, ugyanis a lényeg, hogy magas legyen és nagy. Ezért az utóbbi időben minden ünnepre lego téglákat vásárolok, így lesz magas és hosszú a torony. A reggelizés nálunk “csapatokban” történik, szerintem a klasszikus verzióra még pár évet várnunk kell. (Amikor mindenki ott ül az asztalnál és illedelmesen kér, vár, beszélget, vár, eszik.) Annak idején elterveztük, hogy ha majd lesz családunk, akkor nagyokat kirándulunk. Most, hogy lett családunk rájöttünk, hogy abszolút nem vagyunk nagy kirándulós fajta. Igazából szerintem aki azelőtt nem volt kirándulós, az attól még, hogy gyerekei születtek nem változik erdő-járóvá. Azért valamennyit mozgunk persze, ebéd előtt elsétálunk a Ferenc-hegyi lejtőre, ahol jókat lehet szánkózni. Közben bedobjuk a szelektív kukába a palackokat, ami nálunk például elég jó program. Az ebédet a Cafe Provance-ban költjük el, ahol nagyon finom az étel, van gyerekmenü, sok játék, ha unatkoznának a kicsik és kedves nagyon a kiszolgálás. A legutóbb féltucat fokhagymás csigát és rozéra sütött narancsos kacsamell sáfrányos árpagyönggyel és gyömbéres répatallérokkal ettünk. Ezután következik a délutáni alvás, amikor mind a három gyerek alszik. Nem kell magyaráznom, hogy ez mennyire jó része a napnak. Ekkor jön a nap második kávéja újságolvasással. Délután séta a Daubnerig, amely az egyetlen hely, ahol a fél órás sorbanállást is néma csendben tűrik a gyerekek. Itt túros-meggyes kiflit és zacher tortát fogyasztunk. Az utóbbi Marci kedvéért, aki a torta tetején lévő Daubner feliratot szereti a legjobban. A többi a papáé. Vacsorára rakott krumpli, amihez a 2,5 éves pucolja a tojást. Este engedélyezett a filmnézés, Marci kedvence a Verdák, Kamilláé szintén, mert ő még azt szereti amit Marci. Mostanában tíznél előbb nem lesz néma csend, azután még bontunk egy vöröset, hogy kettesben is legyünk néha.
Vasárnap reggel ugyanaz, mint szombaton. Kávé, alvás (vagy éppen nem), építés, torony, csoportok reggeli. Utána felkerekedünk a 2b galériába, ahol nagyszerű bábelőadás, vagy a Szabadság téri játszótér, kávé a tér közepén, felváltva ügyelünk a gyerekekre, ilyenkor olyan ruhát adunk rájuk, amit messziről fel lehet ismerni... ezt is általában barátokkal, ilyenkor lehet talákozni a férjekkel is. Utána vissza Budára a Pastramiba, ahol mindig finom az ebéd. Legutóbb a menüben házi májas hurka, ceruzababbal és mazsola körettel fenséges volt! Igazából hiányoznak a vasárnapi húslevesek, amelyek ma már csak akkor adatnak meg, amikor hazamegyünk a szüleimhez Debrecenbe. Persze hiányoznak, a kiállítások, a galériázások, a hosszúra nyúlt ebédek, a kávézások, a bécsi kiruccanások. De őszintén úgy gondolom, hogy most nem ennek van itt az ideje, illetve, hogy nagyon hamar újra itt lesz az ideje megint. Ha hétvégén megment minket valamelyik nagyi, akkor Balázs elmehet csobbanni a Lukácsban pilóta barátjával, ilyenkor kielemzik az elmúlt időszak légi közlekedését, mert Balázs szerintem igazából pilóta szeretne lenni...
A hétvégén itt fogyasztottunk:
http://www1.nespresso.com/precom/home_hu_en.html?&nedlogin=
http://www.pipacs.hu/2b/2b.html
Http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/
